Ma Magyarországon a lovasíjászatban két, alapvetően eltérő "irányzat" érvényesül. Kassai Lajos irányzatát többen ismerik, ehelyütt azonban Csondor Csaba gyakorlatáról szólunk. Ennek az elképzelésnek a lényege nem a mindenek felett álló lövésgyorsaság. Itt fontos szerephez jut a tegezhasználat, mert egy futam olyan hosszú, hogy annyi vesszõt nem képes senki sem kézbe fogni.

Valamint itt egy adott pontban többféle eltérõ pontértékû lõlap is lõhetõ. Itt maga a versenyzõ dönt, és ezzel mintegy irányítja a versenyt, nincsen alárendelve a pályának. Lehetõség nyílik a taktikázásra, vagy az egyénnek jobban passzoló lövésmódok elõtérbe helyezésére. Vesszõt lehet csoportosan elõvenni, és íjhoz fogni, vagy akár egyesével is, de mivel egy futam alatt akár több mint 20 vesszõt is el lehet lõni, mindenképpen szükséges a tegezhasználat.

A pálya egy 33 méter sugarú kör, és egy 3 méter széles futófolyosó. A kör szélétõl a középpontja felé kell húzni három, egymással 120 fokos szöget bezáró egyenest, mely 3 egyenlõ részre osztja a pályát. Ezen kerül elhelyezésre a 3 cél az elsõ futamban 7, a másodikban 11, a harmadikban 15 méterre a körpálya szélétõl.  A célok 160 centiméter magas piramisok, melyeknek mind a 4 oldalán található egy 90 centiméteres 3 osztású lõlap. A rajtuk lévõ pontértékek attól függnek, hogy honnan lehet rájuk lövést leadni.

Általában a pálya bármely pontjáról legalább 3, eltérõ távolságú és pontértékû cél közül lehet választani. A piramisok helyett életnagyságú emberalakok is használhatóak. Egy futam 3 kör megtételébõl áll, melynek szintideje 77 másodperc, ennyi idõ alatt kell visszaérni a kiindulási helyre, azaz a kb. 630 métert megtenni. Ez alatt az idõ alatt kell minél több pontot meglõni. A másodpercekkel nem érdemes spórolni, mert nem adódnak hozzá a pontértékekhez. Minden futam egyforma, csak a célok távolsága változik a fentebb leírtak szerint.